A magánnyugdíjpénztár tagok számára felcsillant a remény. Azt hiszem az igazság győzni fog és a Matolcsy mester (aki ugye Viktor "jobb keze") klasszikus "azok végérvényesen kiírják magukat" blöff-lufi hamarosan kidurran.
Ha viccesen akarnék fogalmazni, akkor végül is egyfajta happy end következik, a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad elv mentén, azaz akik "akartak" azok az állam bácsi biztonságot adó kebelére mehettek (a virtuális számláikkal) sőt még pénzt is kaptak érte (lám az isten jót ád), akik pedig nem szerettek volna ebből a jóból (a korábbinál nagyobb mértékben) részesedni, azok maradtak, mintha nem is történt volna semmi. Gazdaságilag persze nem is történt semmi.
Több ez persze mint, egy sima elcseszés. Az egész tákolmány alapjaiban inog meg és nyilvánvalóvá válik a 2/3-ot megválasztó többség számára, hogy nemhogy a bölcsek köve nincs Lázár Janinál, de bizony nem is álltak túl elöl a sorban, amikor az észt osztották és vannak olyan problémák, amelyekre hatalmi erővel nem lehet az optimális megoldást találni.
Persze tudjuk: kellett a pénz. Hiszen ha nincs nyugdíjpénz, akkor 1-kulcsos adó sincs, ami alaptéglája a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Talán még az Alkotmányba is betették a kis huncutok.
Márpedig ez a salétromos és penészes tégla romba dönti az oktatást és az egészségügyet. Legyen valaki tanár bruttó 125.000-ért, amiből 16%-al adózik. Anyátok! A 2 millás fizetésű Petin kívül talán a többség ezt érzi is. Márpedig, ha nincs jó tanár, akkor bizony mérnökök tömege sem lesz, akik felemelik ezt az országot. Ennyi pénzért pedig nem lesz tanár, mert a jó tanár azért ennyire nem hülye (a definíció szerint). Az is érteni véli még a gyenge elméjű is, hogy vajon miért nem vállal több gyermeket ez a réteg.
